Régi írásaim 4
Hamar lerendezzĂŒk majd indulunk is tovĂĄbb. FĂ©lĂșton cserĂ©lĂŒnk Zolival Ă©s onnantĂłl Ă©n vezetek. Ćk hĂĄtramennek egy kicsit elfekszenek pihenni. Be is hĂșzzĂĄk a kis fĂŒggönyt ami elvĂĄlaszt minket, Ă©s mi is bekapcsoljuk a rĂĄdiĂłt, hogy halkan duruzsoljon csak. Egy idĆ utĂĄn Ă©szreveszem, hogy a kezed az ölemben van, Ă©s finoman simogatsz. RĂĄd nĂ©zek Ă©s lĂĄtom a szemedben a pajkos csillogĂĄst. LĂĄtom, hogy mi jĂĄr a fejedben, Ă©s felizgat amit lĂĄtok. Kigombolod a nadrĂĄgom, Ă©s benyĂșlsz a pĂ©niszemĂ©rt. MĂ©g a nadrĂĄgomban elkezded simogatni, de hamar szƱkös lesz neki a hely Ăgy, kicsit megemelem a csĂpĆmet, hogy a nadrĂĄgomat lejjebb tudjad tolni. Hamar kiszabadĂtod a mĂĄr merev fĂ©rfiassĂĄgomat, Ă©s finoman elkezded verni. Csendben csinĂĄlod csak, nehogy Ă©szrevegyĂ©k ZoliĂ©k akik hĂĄtul pihennek. Közelebb hajolsz, Ă©s egy kis puszit nyomsz a makkomra. Majd finoman megnyalod a vĂ©gĂ©t, Ă©s a szĂĄdba veszed. A nyelveddel nyalogatni kezded a makkom aljĂĄt miközben a kezeddel finom de hatĂĄrozott mozdulatokkal vered. Ărzed ahogy lĂŒktet a tenyeredben az Ă©let, kemĂ©ny merev Ă©s mĂ©gis puha bĂĄrsonyos. GyorsĂtod a tempĂłt, Ăs a fejedet is elkezded mozgatni, egyre többet Ă©s többet veszel a szĂĄdba, közben a nyelveddel körbe körbe simĂtod. a k**udorodĂł ereket vĂ©gig jĂĄrva. NehĂ©z a vezetĂ©sre koncentrĂĄlni, nagyon nehĂ©z. Miközben te szĂ©pen kielĂ©gĂtesz a csöpp kis szĂĄddal nekem, az utat kell figyelni... MĂĄr most eldöntöttem, hogy ezt meg fogom bosszulni amint lesz rĂĄ lehetĆsĂ©gem... Ăppen belenĂ©zek a tĂŒkörbe amikor megpillantom, hogy Zoli minket figyel a fĂŒggönyön keresztĂŒl. Te biztos nem vetted Ă©szre, de bennem egy pillanatra megĂĄll az ĂŒtĆ. TĂ©ged nĂ©z mohĂł szemekkel, engem szinte nem is lĂĄt, önmagĂĄt kĂ©pzeli a helyembe, hogy Ă©ppen rajta gyakorolnak. LĂĄtszĂłdik rajta, hogy nagyon Ă©lvezi a lĂĄtvĂĄnyt, Ă©n meg rĂĄ is teszek egy lapĂĄttal, mert odanyĂșlok Ă©s a felsĆdet szĂ©tgombolva a melleidet kezdem masszĂrozni. ErĆsen hatĂĄrozottan, de a lĂĄtvĂĄnyt sajnos mĂĄs Ă©lvezi, mert nekem ott az Ășt...
De Zoli nagyon is Ă©lvezi... Elengedem a melleidet majd a kezem a fejedre teszem. Hagylak egy 5-10 percet dolgozni, lĂĄtom, hogy mĂĄr fĂĄrad a nyakad a mozgĂĄstĂłl, Ăgy elengedem magam, Ă©s hagyom ha gyƱrjön le az Ă©rzĂ©s. Hamar el is jön a pillanat. Tudom, hogy nem szereted, ha rĂĄszorĂtom a fejed a farkamra amikor elmegyek, Ăgy kĂnomban a kormĂĄnyt markolom meg erĆsen, miközben telepumpĂĄlom a szĂĄdat. Ărzed ahogy mĂ©g jobban megfeszĂŒl, majd elkezd lĂŒktetni. A nyelveddel finoman rĂĄfeszĂtesz a makkomra Ă©s a nyĂlĂĄst kezded el nyalogatni tetejĂ©n, persze mindezt a szĂĄdba teszed. Kicsit nehĂ©z dolgod van, mert vastag faszom van, de mindig is Ă©lvezted pont ezĂ©rt. Hatalmasat Ă©lvezek a szĂĄdba, Ă©rzed ahogy elönt a forrĂłsĂĄg, lenyeled amennyit tudsz, de mĂ©g Ăgy is egy kicsi kifolyik a szĂĄdbĂłl vĂ©gig a farkamon. Kiengeded a szĂĄdbĂłl a mĂ©g lĂŒktetĆ pĂ©niszem majd rĂĄm nĂ©zel, egyenesen a szemembe Ă©s lenyeled. Tudod, hogy ez mĂ©g jobban felizgat az, hogy hajlandĂł vagy lenyelni mindig felizgatott. Majd miutĂĄn az idegeimet tovĂĄbb tĂ©pted visszahajolsz, Ă©s szĂ©pen letakarĂtod a mĂĄr kevĂ©sbĂ© merev jĂĄtĂ©kszeredet. Finoman körbetĂĄncolod a nyelveddel, összeszedve az utolsĂł cseppeket is. Majd kicsit meg is szĂvod, hogy biztos kijöjj mind. Majd mind aki jĂłl vĂ©gezte dolgĂĄt egy utolsĂł kis puszit nyomsz rĂĄ, Ă©s rĂĄhĂșzod a nadrĂĄgot, amiben segĂtek is. OdahĂșzlak magamhoz, Ă©s megcsĂłkollak, majd a fĂŒledbe sĂșgom, hogy köszönöm. Ăgy mĂĄr minden nyomot eltĂŒntettĂŒnk a rövid kis kalandunkrĂłl. Persze kivĂ©ve az emlĂ©keinket, Ă©s ZoliĂ©t...
Mikor belenĂ©zek a tĂŒkörben azt lĂĄtom, hogy mĂĄr nincs ott, biztos visszament EmmĂĄhoz.
Lassan megĂ©rkezĂŒnk a hegyek közĂ©, Ă©s itt mĂĄr Zoli is elĆre jött, ĂĄtadtad neki a helyed, Ă©s Ć navigĂĄl, hogy merre menjĂŒnk. Egy ideig figyelem, hogy bĂĄrmi ĂĄrulkodĂł jelet lĂĄtok e rajta, de teljesen normĂĄlisan viselkedik...